A spirituális elakadások megszüntetéséhez nem elég csak pozitívan gondolkodni, vagy beszélni róla. Azaz bejön a mágia. De hogyan?

Tényleg muszáj misztifikálni, révületbe esni? Sajnos tudomásul kell vennünk, hogy a levevő szeánszok látványelemeinek jelentős része a show része, a kliens elkápráztatását szolgálja, hogy érezze, kap is valamit a pénzéért. Pedig lehet ezt pragmatikusan is csinálni, például a családállítás egyes elemeinek használatával.

Mielőtt valaki lelkesen nekilátna saját kezűleg barkácsolni: bizonyos technikákról beszélünk, nem csupán módszerekről.

A lényeg, hogy más síkon hat az egyik, és más síkon a másik. Ezért nem lehet bizonyos elakadásokat csak családállítással, vagy csak mágiával megoldani.

Ha valakin van egy átok, netán – hogy bonyolítsuk a dolgot - transzgenerációs jelleggel, azaz több generációt is érintve, akkor azt pusztán családállítással nem lehet eltüntetni. Ám ugyanez igaz a mágia esetében is.

Átokra utaló működési mód esetén hiába szedetünk le magunkról bármit is sok pénzért, lehetséges, hogy az átok nem is rajtunk van, hanem valamelyik felmenőnket érintette. Az átokleszedő kisiparosok legtöbbje nem is tudja érzékelni a különbséget, fogalma sincs arról,hogy a kliense – a családállításban ismert lojalitási dinamikák következtében – újra és újra előállíthatja a saját életében az átok következményeit. (A leggyakoribb dinamikák egyike: ha neked /előző generáció tagja/ nem lehetett jó, akkor a családhoz, a klánhoz tartozásom azzal demonstrálom, hogy én sem leszek sikeres, boldog, stb., azaz lerontom a saját életminőségemet.)

A mágikus hatás összefonódik a transzgenerációs kötődési dinamikákkal, és már nem (csak) mágikus, hanem családállítási elakadást is okozva. Ezért nem lehet sikeres csak az egyik, vagy a másik technika alkalmazása, egyszerre, egy időben kell mindkettőt oldani.